Ferencz József (szerk.): Unitárius évkönyv 1938 (Budapest, 1938)

Dunapataji gyülekezeti élet

Hosszú Kálváriát jártunk odáig, míg előtétünk is lehullottak a falak és betérhettünk békességgel immár a magunkéba. Másfél év után a csöppnyi nyáj kikiizdötte magának a létjogot nemcsak számbeli növekedéssel, hanem erkölcsileg és anyagiakban is.

Van nagyon szép kis templomunk igazi toronnyal és igazi haranggal. Bűbájos erdélyi mesevilág, színben, formában, stílusban. Egy gyönyörű álom, mindnyájunknak szíviinkbezárt kincse, büszkesége, öröme. Bizonyíték, hogy jól jár az, akit az Ur karjaiba vesz; bizonyíték, hogy nem igaz, hogy hítehagyottak: vagyunk, mert ime még közelebb jutottunk Istenhez, aki kegyelmét ennyire bőkezűen szólta reánk. Nem volt nekünk semmink, amikor templomot akartunk építeni, csak a meleg szívünk, a vágyakozó lelkünk és az áldozatosszeretetünk. Ezekkel ujult meg az evangéliumi csoda az öt kenyérrel és a két hallal. Malterunk, téglánk!... az nem volt, de égett a szívünk lángja és nem volt megoldhatatlan* egy templomnak megépítése, mert hittük, hogy lesz és akartuk, hogy legyen. Valahogy egy mámoros extázisbán éltünk; nem tudtunk mi: számolni, nem akartunk mi gondolkodni, hiszen akkor talán kétségbe kellett volna -esnünk! Ha kérdezték, hogy miből akaruk építeni! ... mi nem tudjuk. Isten annyira segített eddig minden lépésünkben, hogy nem hagy el ezután sem s hogy eddig mindent megadott — és a javukra adott — megadja, nekünk a tempomot is és megnyíltak a szívek verse-84