Ferencz József (szerk.): Unitárius évkönyv 1938 (Budapest, 1938)

Hogyan állunk a gyülekezeti munkával?

jegyezném fel, természetesen mind a mostani költségvetés keretein kívül. Megfelelő gyülekezeti házban, a pestszentlőrinci leányegyházközség gyülekezeti munkával évenként egyházi adójának ötszörösét tudja előteremteni. Ez a fővárosban 30—50.000 pengőt jelentene évenként. Pedig a gyülekezeti munkában ez is csak másodrendű rész. Mögötte felbecsülhetetlen erők rejlenek. Az egyházi munkában résztvevő hivek lelkében erősödik a vallási és nemzeti öntudat, kristályosodik a közösségi érzés, gyarapodik a buzgóság és népesedik a templom. Senki sem jelentéktelen! Az egyházi életben mindenkinek meg van a maga helye s az egyedül csak őt illeti meg. Hogy áj lünk a gyülekezeti munkával? A Nőszövetség végzi tőle telhetőén a szegénygondozást, kínlódik a főiskolai vacsoraakcióval, a Dávid F. E. évente tart 5—6 közművelődési előadást inkább kevesebb, mint több közönségsikerrel, a Leányegyesület és a. cserkészcsapat és a Brassói S. E. a maga helyiségében elszigetelve végzi úgy, ahogy a maga munkáját. Az Iparosegylet és az énekkar helyiség nélkül éppen csakhogy fenntartja magát. Ez mind jóindulatú töredék a gyülekzeti munkából. Szent forgácsok, izzó parazsak, rettentő erőfeszítések kevesek részéről, de gyülekezeti élet nem lesz soha belőlük.

Csináljunk már egyszer lelkészi körzeteket. Kezdjük el a legelején a munkát. Nem szégyen, ha egy kicsit későn is ébredtünk reá a helyes elindulás egyetlen igaz útjára. Azt a sok gondosságot, amit eddig

62