Ferencz József (szerk.): Unitárius évkönyv 1938 (Budapest, 1938)

Unitárius irodalmunk kérdései

az erőhatalommal szemben eltűnik? Az irodalom a békés fejlődésnek — vagy hogy a biblia szavával éljek — a tökéletes megközelítésének az útmestere. Ezzel szemben az erőhatalom legfőbb megtestesítője a háború, a nyerserő virágzása. Reá kívánok mutatni arra, hogy a világháború alatt — melyre valamennyien élesen és fájó szomorúsággal emlékezünk — silánnyá törpül minden közművelődési tevékenység. Csak a hadvezéri zseni töltötte be, foglalta le az emberiségnek nemcsak gondolatát és érzelemvilágát, de egyenesen a bámulatát is. A tudomány művelői eltűntek, értékeik iránt érzéketlenné váltunk, még a hit világának, a vallások alapítóinak is csak egy homályos sarok otthona maradott. Minden nagyság, minden érték, minden örök dicsőség csakis egy-egy Hindenburgban nyert megtestesülést.

És ime a fény minő rövid életű volt, — ma már alig 20 év múlva, a Hindenburgokat legfennebb katonai szakiskolák tanulják és tanulmányozzák, — mig ezzel szemben nemcsak a Dávid Ferencek, Krizák, Petőfiek, Edisonok, Marconiak stb. stb. tehát nemcsak egy vagy több évszázad, hanem a több évezredes Socratesek, Cicerók stb. stb. ma is fényárban tündökölnek.

*

Unitárius irodalom — a történelem tanúsítása szerint mindég volt és az idők végéig lenni is fog. A magyar unitárius irodalmat Dávid Ferenc és kortársai alapították meg. Örök fájdalom és örök veszteség, hogy ennek tömegét az erőhatalom tűzzel égette el. Ennek

30