Ferencz József (szerk.): Unitárius évkönyv 1938 (Budapest, 1938)
Gyermeknyaraltatásunk a Szentábrahámi Pihenőben
szerű tanítását, és lelkesedtünk telepünknek nevetadó Szentábrahámi püspök áldozatos és az ifjúság érdekében olyan sokat végzett munkája megismerésén. És azután tettünk még valamit. Beloptuk egymást mindannyiunk szívébe. Nézegettük egymást, amikor találkoztunk, csak úgy ismertük egymást, hogy ez az a kis pirosruhás leányka, a másik gyermeknek meg zöld tornanadrágja van, amikor könnyes szemmel elváltunk, akkor tudtuk, hogy ki volt a kicsi Rózsi, milyen jó humorú gyermek a kis Szilárd s amikor összejöveteleink során később az őszön megtudtuk, hogy a kis Sanyika, akit a gyermekhumor lesült barna bőre után Négusnak keresztelt el, elvesztette édesanyját, lélekben mindnyájan vele együtt sírtunk. Amióta eljöttünk a táborból, kétszer találkoztunk a Miszszió Ház gyülekezeti termében s ezek a találkozások a barátság és az unitárius élet ápolásának cselekedetei voltak életünkben. Sokat, nagyon sokat tudnék még írni arról, hogy milyen lélekélményekkel gyarapodott a lelkem s hogyan erősödött meg a hitem az unitárius jövendőben ennek a néhány hétnek a folyaán. És tudom azt is, hogy leányegyesületünk táborozása hasonló szellemben folyt le augusztus hó 7—14. napjain. Akik pedig végigolvassák ezt a kissé egyéni izü beszámolót és megnézik a képen a vidám unitárius gyeímeksreget s nemcsak nyaraló gyerekeeket látnak bennük, hanem az unitárius jövendő letéteményeseit, azok majd 108