Ferencz József (szerk.): Unitárius évkönyv 1938 (Budapest, 1938)

Gyermeknyaraltatásunk a Szentábrahámi Pihenőben

n í eknyaraltatásnak az a célja, hogy szegény és­­arra reászoruló gyermekeket néhány hétre hoz­­zájnttaison a szabad levegő, a jobb koszt és gon­datlan nyarlás örömeihez. De ennél még va­lamivel több is. Az említett célt el tudtuk érni részben a múltán is, amikor gyermkeinket kü­lönféle nyaral tatás! akciókkal táborokba kül­döttük. A célt második és unitárius jővén« dőnk építése szempontjából fontosabbik részét csak saját táborhelyünkön unitárius tábor ve­zetők útján tudjuk megvalósítanti. Ez a cél pe­dig az unitárius öntudat építése, a cselekvő unitárizmus előkészítése a gyermek lelkében. Reákészíteni őket arra, hogy szétszórtságuk tu­data ne csüggesisze el őket, ne bántsa az, hogy az egész iskolában, két- vagy háromszáz gyer­mek között ő az unitárius és lássa meg itt, a táborban, hogy harminc kis társával együtt ő is, hogyha kell harcos katonája az unitárius hűségnek. Barátság szövődött a kis gyerme­kek lekében s ennek a barátságnak a szálai az unitárius jövendő aranyszáli között raktá­rozzák el, ott ahol a, mai reverzál ist adó, egyhá­zával alig törődő unitárius nemzedék helyébe új, hitében erősebb és ahhoz öntudatosan ra­gaszkodó nemzedéket akarunk állítani. A táborban egyszerűségben és baráti együttműködésben éltünk. A tábor irányítói együtt dolgoztak, étkeztek és együtt játszottak a gyermekekkel. Minden nap dolgoztunk is va­lamit, hogy munkánkon keresztül hálánkat és ragaszkodásunkat beleépítsük a Pihenőbe, hogy az utánunk következő unitárius nemzedék ré~ 1C6

Next

/
Oldalképek
Tartalom