Ferencz József (szerk.): Unitárius évkönyv 1938 (Budapest, 1938)

Nőszövetségi munkánk

zéseit. Az előadást követő szeretetvendégség során elhangzott köszöntésre válaszolva, az. unitárius egyháztársadalmi szervezetek hivatásának alappillérjeként az unitárius öntudat kifejezését, erőteljesebbé tételét jelölte meg.

Úgy gondolom, hogy egyháztársadalmi intézményeink közül nőszövetségünknek kell annak a központi erőforrásnak lennie, amely egész egyházi életünket az öntudatos unitárizmus éltető elemével hatja át. Mert hiszen a Nőszövetség tagjai unitárius anyáü, akikre* az ifjúság az unitárius jövendő nevelésének, irányításának legnehezebb és egyben legszentebb feladata hárul.

Bárki felvetheti itt azt a kérdést, mit isjelent öntudatos unitáriusnak lennif Vállalni és vallani azt a szent örökséget, amit ezernyi megpróbáltatás között hitépítő elődeinktől örököltünk és ebből kedvezzen vagy gáncsoljon a' végzet, egy szemernyit nem enged soha. A nőszövetség munkájának középpontjába bele kell állítani az unitárius gyermeket. Szövetségünknek — s ezt mindnyájunknak meg kell érteni és át kell érezniink, nem csak karitativ segélyező munkát kell kifejtenie, hanem az unitárius szellemiség iránytűjévé kell válnia. Nem* csak azért kell segítő kezét kinyújtania, mert arra rászorulókat akar istápolní, hanem azért, mert olyan unitárius értékeket igyekszik felkarolni, akiknek munkájára a jövő felépítésében okvetlenül számítani akar.

Szétszórtságában és elhagyatottságában sehol sincs annyi ellentétes és vallási öntmta-100