Unitárius évkönyv 1937 (Budapest, 1937)

A "Szentábrahámi Pihenő"

A telep ma még sivár és üres. Fákkal és virágokkal, szép pázsitos fűvel tavasszal majd beszépitjük. Az első táborzók kedves feladata lesz a patak medrének kitisztítása, a fürdőhely elkészitése és a telep útainak homokkal való elkészítése. Lassan sor kerül arra is, hogy a bútorzatot és a konyhafelszerelést megoldjuk. Az egyházközség a két hálószobába ágyakat készül csináltatni s azt képzeljük, hogy a Misszió Ház asztalait és székeit, valamint a nőszövetség és a Misszó Ház közös konyhafelszerelését a nyári folyamán felhasználhatjuk a nagy terem és a konyha berendezésére, annak ki és visszaszállítása nem fog nagyobb kiadást okozni. Reméljük, hogy ezen a téren is segítségünkre jönnek áldozatos híveink s evőeszköz, konyhai törlőruha ajándékozásával megkönnyítik terveink kivitelét. Minden egyes nyaraló maga hozza el lepedőjét, kis párnáját és pokrócait s gondoskodik hálóhelye rendbentartásáról.

Ezek a még hátralevő berendezési szükségletek Isten segítségével és áldozatkészséggel majd csak megoldódnak, de szükség van arra is, hogy ott, ahol a nyár folyamán a konferenciások, nyaraló gyermekeink csoportjai és híveink is egymásra találnak, a tiszta természet szép ölén, nyugodt csendes környezetben valódi otthont találjanak, hogy annak környézetében lelkűk és szivük érzéseit nemesítsék és ápolják. A Szentdbrahámi Pihenő nem akar csupán nyaralótelep lenni. Megadja mindazt, amit egy nyári nyaralástól szegény, egyszerű körülmények között várni lehet, de ennél gazdagabb éserősebb ajándékot ad, mert unitárius lelket, ön90