Unitárius évkönyv 1937 (Budapest, 1937)

A Nőegylet új otthona

A Leányegyesület szorgoskezű tagjai minden igyekezetükkel rajta vannak, hogy minél otthonosabbá, meghittebbé tegyék kedves hajlékukat. Függönyöket, takarókat szőnek. Saját tervezésű székely motívumokkal diszített bútorokat festenek. Igazi erdélyi hangulatot varázsolnak körénk. A falakon díszelgő torockói kancsók, tálak és varrottasok. Mintha csak egy a Székelykő hatalmas kupolája alatt meghúzódó kedves kis hajlék mosolyogna a belépőre. A könyvszekrényben a buzgó leányegyleti tagoknak kezük munkájával bekötött könyvek sorakoznak. Csupa tetterő és lelkes áldozatkészség sugárzik a falakról. A csütörtöki délutánokat a szorgalmas munkának szentelik dolgos leányaink. A vasárnap délutánok viszont a lelki elmélyülés áhitatos pillanatai, amikor bibliamagyarázatok és különböző fontosabb problémák megvitatására kerül sor.

Rövid beszámolónk végére érve hivó szóval fordulunk az unitárius nők táborához. Ma minden unitárius nőnek ki kell vennie részét a Nőszövetség és a Leányegyesület áldozatos munkájából. Amikor tehát hálát adunk a jó Istennek, hogy nőegyesületeinket otthonhoz segítette, kérünk benneteket unitárius asszonyok és leányok, jöjjetekjtözénk, hogy minden erőnket összefogva, az O dicsőségére buzgó lélekkel és tiszta szívvel építhessük a szebb és boldogabb unitárius jövendőt.

vitéz Nijiredy Qézáné.

77