Unitárius évkönyv 1937 (Budapest, 1937)
Unitáriusok Angliában
Az angol vallásos érzület komolyságát mi sem jellemzi jobban, mint az a mód, ahogyan a vasárnapot megünneplik. Ha el tudjuk képzelni, hogy az angol mennyire szereti a sportot, szórakozást, akkor még inkább tudjuk értékelni azt a magatartást, melyeket az ünnepek megtartásánál, különösen a vasárnap tiszteletbentartásánál mutat. Szombaton kirándul, hegyeket mászik, sportol olyan szenvedélyesen, ahogy tőle kitelik, vasárnap nem lépne a sportpályára a világ minden kincséért. Az angol ember előtt a vasárnap szent a szó legnemesebb értelmében. Végezetül szóljunk valamit az angol unitárizmus mai állásáról. A XX. század unitárizmusa nem egészen a Martineau adta irányban halad. Letért erről a szociális munka mezejére. Filantrópikus természetű problémákkal foglalkozott és a keresztény életet a társadalom igazságtalanságainak orvoslásában vélte megvalósítani. Szociálizmus, kapitálizmus, szegényügy, egészségügy, gyermekgondozás, melyek az angol unitáriusságot foglalkoztatták s közben majdnem elfeledték, hogy a keresztény élet éppen abban áll, hogy mindezeket Istenen át, az O akaratának kutatása útján a tőle nyert lelkiadományok segítségével lehet csak szolgálni. — A legújabb nemzedék már visszatérőben van a lelkiút félé s különösen amióta a szervezeti kérdéseket is az utóbbi években sikerült megoldani (ezelőtt széteső volt az angol unitáriusság egyházi szervezete) a legjobb úton vannak az unitárizmus igazi megélése felé. Barkó Béla. A* 51
