Unitárius évkönyv 1937 (Budapest, 1937)

Unitáriusok Angliában

melyet értelmileg ha kifejezünk, kapjuk a hit­elveket, E kettőnek a viszonyát, hogy vájjon helyesen van-e kifejezve az a hang, állandó ellenőrzés alatt tartja a ráció, az ész. Mi lehetne más az unitárizmus feladata, mint ügyelni arra, hogy lelkünk Isten-érzete helyesen fejeződjék ki, azaz, hogy hitelveink tényleges élmények kifejezései legyenek. Nézzük most már az egyes egyházközségek életét. Minthogy minden vallásos megnyilat­kozás külsőleg az istentiszteletekben jut kife­jeződésre, nézzük végig egy istentiszteletnek a lefolyását, vagy gondolatban vegyünk részt egy angol unitárius istentiszteletben. — Ha beme­gyünk egy angol unitárius templomba, már a templom külseje azt a benyomást kelti bennünk, mintha egy katolikus templomba tévedtünk volna, azzal a különbséggel, hogy innen hiány­zik az oltár. Az a misztikus félhomály, a csúcs­íves ablakok freskógyüjteményének szinpompája, a pap különös, a mienktől elütő öltözete, mon­datai, melyeket a hívek utána mondanak, a a Miatyánk éneklése, a templomi kórus szerep­lése, mind-mind ezt a benyomást látszanak erő­síteni az emberben. Az istentisztelet természet­szerűleg két részre tagolódik. Az egyik a lit­­hurgikus rész, amelyben lelkész és gyülekezet részt vesznek. A másik részt az egyházi beszéd tölti ki. A lithurgikus rész vagy egy imával, vagy a templomi kórus belépő énekével veszi kezdetét, majd a lelkész a szertartásos könyv­ből egy, a hívek által is követhető mondatok­ból és feleletekből összeállított részt olvas fel. Azután a Bibliából olvas fel kétszer, miközben 4 49

Next

/
Oldalképek
Tartalom