Unitárius évkönyv 1937 (Budapest, 1937)

Az erdélyi unitárius anyaszentegyház

is. Áldó keze nyomán új tüzek élednek s az örök élet vizei fakadnak.

Az erdélyi unitárius anyaszentegyház hatalmas erkölcsi és szellemi tőkét is képvisel az erdős, völgyes szép hazában. A két főgimnázium könyvtáraiban fölbecsülhetetlen kincsek rejtőznek földolgozatlanul. Irodalmi téren kiállja a versenyt a testvéregyházakkal. Öt folyóirata értékes munkák kincsesbányája. Népünk egyre növekvő anyagi szükségében is mindennapi kenyerének tekinti a betűt. A háziipar terén művészi érzékkel dolgozik. Hibái, fogyatkozásai mellett ragyogó erények ékesítik szivét-lelkét.

Ma jóformán csak befelé él. A közéletből kiszorítva, védekezésre utalva vívja nehéz harcát és csendesen készül a jövő küzdelmeire. A bensejében rejtőzködő drága kincseket az egyház őrzi, védelmezi s mentiát a jobb idők számára.

Egyik budapesti urileányunk most tanulmányozza unitárius népünk egyházi kienódiumait. Nem tud betelni azoknak szépségével és gazdagságával. Pedig ezek csak kis részei a székely nép lelki gazdagságának. Hátha otthonukban hallhatná zengzetes, tiszta beszédjüket, meséiket, mondáikat s látná kézügyességüket s tapasztalná kimeríthetetlen áldozatra való készségüket minden iránt, ami magyar és unitárius szent ügy!

A Petőfi megénekelte drága székely vér még ma is drága gyöngyöt ér. Aki jót akar itteni unitáriusainknak igyekezzék átömleszteni ezt a vért ide s táplálja azt, hogy fennmaradhasson és életet adjon.

Barabás István.

42