Unitárius évkönyv 1937 (Budapest, 1937)

Az erdélyi unitárius anyaszentegyház

ott kell keresnie, ahol van — a népben. Ezt az igazságot fektette le a hazai ref. egyház új tör­vényében s ezt iktatta a napokban törvényköny­vébe a magyar evangélikus egyház zsinata az alábbi szavakban: a magyarországi evangélikus egyházban a hatalom forrása az egyh ízközség s igy az egyházak törvényhozásában is, kormányzatá­ban is, az összes jogosult egyháztagok akarata ér­vényesül. A román uralom alatt nagy jelentőséget kaptak az ősi egyházkörök és esperességek. Szerepük ma olyanszerű, mint a magyar világ­ban a vármegyéké és az alispánoké. Ma még épen álló bástyák, amiket lerombolni nem tudott a hatalom. Erős fényű őrtüzek, amiket népünk közvetlen közelről táplál. Erdélyben már volt idő, amikor az akkori hatalom nem engedte betölteni a püspöki széket. Az egyház élete azért nem szakadt meg, mert a vidék központi közvetlen irányitás nélkül is őrizte az ősi oltá­rokon a szent tüzet. Erdélyi egyházunkban senki nem is tudja elképzelni az unitárius életet egyházkörök és esperességek nélkül. Erdélyben 8 ilyen körben éli Istentől ren­delt életét a változott körülmények között egy­házunk. Sokkal erőteljesebb lelki megnyilvánu­lásokban, mint a béke időben. A maga ember­ségére utáltán a már emlitett kulturházakon kívül mélyen ereszti gyökérszálait a nép szi­vébe gyülekezetei, nőszövetségei, ifjúsági egye­sületei, dalárdái, könyvtárai, ifjúsági konferen­ciái révén. Sok helyen még kezdeti állapotban vannak ezek az alakulatok, de a nagy rész már benne áll az új kerékvágásban; csöndes, kitartó, 40

Next

/
Oldalképek
Tartalom