Unitárius évkönyv 1937 (Budapest, 1937)
Az erdélyi unitárius anyaszentegyház
Az erdélyi unitárius anyaszentegyház Az elsuhanó évek során egyre fájdalmasabbá válik a szó — Erdély. Akiknek bölcsője a szent Hargita tájékán ringott, nem tudják könynyezés nélkül kiejteni nevét. Hegyeinek, folyóinak, páratlan tiszta kék egének képe elmosódhatatlan színekkel égetődött a lelkűkbe. Az istenfélő, jámbor székely nép meséinek, mondáinak, balladáinak szépsége mint tavasszal erdőkmezők vadvirága a földet, himes szőnyegbe takarja szivünket. Zord történetének véres csataterei pedig parancsoló hangon kiáltják felénk a krétával húzott határokon át — ne feledjétek Erdélyt! De hát feledhetik-e Erdélyt Erdély szülöttjei? Bizony a morbus hungaricus, a közönyösség sok tiszta érzésnek válik temetőjévé! Iskolás gyermekeinknek igen sok tagja nem tudja megmondani már, melyik székely faluban születtek szülei. Ezekben a sorokban azokhoz szólok első sorban, akik elfeledték Erdélyt, másod sorban azokhoz, akik nem is tudják mi Erdély és milyen szerepe van abban a magyar unitárius anyaszentegyháznak ? Kétszer is aláhúzom, hogy én nem ismerek erdélyi vagy magyarországi unitárius egyházat, csak magyar unitárius egyházat. Ha a cím ben mégis erdélyi unitárius anyaszentegyházat említek, ezt 32
