Kanyaró Géza Pál (szerk.): Unitárius évkönyv 1936 (Budapest, 1936)
Barabás István: Erdélyi képek. A vasárnapi csizma
Erdélyi képek A vasárnapi csizma Egyházi közgyűlést tartott az egyik székely környék népe. Huszonöt-harminc községből vonult föl a székely had a nagy eseményre. Az elnöki székben a tekintélytartó esperes trónolt. Régivágású öregúr, aki sokat adott a külső formákra. A szertartásos formaságok után most is komoly méltósággal fog bele az esperesi évi jelentés olvasásába. Amikor a jelentésnek ahhoz a világraszóló fontos részéhez érkezik, hogy hát mennyi is volt az esperesi iroda iktatószámainak a magassága, — mondván: 566 —- megjelenik a templom ajtajában a vendéglátó eklézsia egyházfia. Kurátor uram felé irányozza lépteit valami sürgős jelentéssel. Hogy az iktatószámoknak kijáró áhiiatos csendet ne zavarja a csizma patkójának kopogása, nagy tisztességtudással lábujjhegyen igyekszik célja felé. Ámde éppen a nagy tisztességtudásból folyó buzgó igyekezete okozá vesztét. Merthogy az egész héten pihenőre állított «vasárnapi» csizma éktelen vinnyogása az egész gyülekezet figyelmét a jelentésről a pipiskedő egyházfira forditá. Kész felségsértés! Erre a hallatlan csendháboritásra a tekintélyében megsebzett esperes rászól az egyházfira: — Ne recsegtessen, kérem! 63
