Unitárius énekeskönyv (Románia, 1951)

Énekek

2. Mondják, tüskés a pálya, szűk,

S a lélek gyönge, roskatag,

De elfelejtik. Istenünk,

Te segítő oltalmadat.

3. Téged, hatalmas ür kinek Kegyelmed el nem fogy soha S szilárdan áll, míg évre év Örök körben rohan tova.

4. Belőled, áldás kútfeje,

Merítsen lelkünk új erőt!

Ki önmagában bízik, az Elhal, lehull idő előtt.

(Ford.: Szász K>

70.

Dallama: 211. Áldjad én lelkem.

1. lm kinyíltak, híva hívnak Templomodnak ajtai:

Térj be, tova tűnt reménység,

Légy a vidám hajdani;

Itt az elfáisult kebel Boldog enyhületre lel.

2. Szent házadba hát beléptem,

Lépj, Uram, te is belém,

Itt építsd te templomod föl.

Itt benn, szívem rejtekén,

Erezzem, hogy enyhiilet Nincs sehol, nincs nélküled.

3. Szólj, Uram, szólj, dobbanj bennem Diadalmas tettre fel,

Mindent értő szeretetté Olvadjon föl a kebel,

Boldogan hadd zengenem: Megtaláltam Istenem. (p. M.)

46