Unitárius énekeskönyv (Románia, 1951)

Előszó

sal és tartalommal jelent meg, ezúttal a halotti énekeket is magában foglalva, ez Énekeskönyv.

Ismeretlen első kiadását az irodalomtörténet Dávid Ferencnek tulajdonítja s 1570 táján keresi. E legrégibb formájában öt vagy hat kiadást ért, az utolsót „Isteni Ditséretek, imádságos és vigasztaló énekek“ címen 1777-ben, összesen 299 énekkel s a vele egybekötött 150 Szenczi-féle zsoltárral.

Tudvalevőleg ebből a régi Enekeskönyvből állította össze 1837-ben A. Székely Sándor püspökünk a máig használatban lévő Unitárius Énekeskönyvet. A 299 énekből csak 47-et hagyott nieg^s^63-at maga ya/o/^ Zsoltárt^ 34-et vett föl. Az énekeket verssorokban írta s nagyrészben hangjegyekkel látta el. Énekeskönyve napjainkig hat kiadást ért, jórészt változatlanul, az utolsót, a hatodikat, „Énekeskönyv. Istent dicsőítő magasztalások és esedezések az unitáriusok használatára“ címen 1913-ban.

A közvélemény már 35 évvel ezelőtt új énekeskönyvet óhajtott. Régi tartozást ró hát most le ez új kiadás, mely ezek szerint az unitárius egyház megalapítása óta a 12. vagy 13. Székely Sándor óta a 7-ik kiadás, gyökeresen megújított formáját, tartalmát, beosztását tekintve a 3. unitárius énekeskönyv, valójában pedig az első összesített kiadás.

A Székely S. féle Énekeskönyvet veszi alapul, de revideálja a régi unitárius énekeskönyvet, valamint Bogáti és Tordai, e két régi unitárius zsoltárköltő énekeit is s beolvasztja a Halotti énekeket, melyek ed— ív. —