Unitárius énekeskönyv (Románia, 1951)

Énekek

S meg nem ál - ló könny - hűl - Iá - sát.

2. Megbocsátó Szeretet,

Lásd meg, óh lásd gyermeked Aáagavádló bánatával.

Azt a vért, mit érted ontott,

Váltsa meg az érte omlott Mérhetetlen könnypatak S elborult sok férfihomlok.

3. Szent Igazság, akarunk.

Érted adtuk két karunk Vérontásra, végromlásra.

Virrasztunk a néma éjben,

Várunk rád a vak sötétben,

Arcod amig felragyog

Fényömlésben, napsütésben. (P. Aí.>

45.

Dalbma: 43. Adjunk hálát.

1. Egyetlen egy Istenség!

Téged áld a mindenség.

Fű, fa, virág Téged áld,

Szivem is Te hozzád kiált.

Hallgasd meg hát kérésemet,

Tekints reám kegyelmesen,

És bocsásd meg bűneimet.

2. Nagy kegyelmed int felém,

Jó Atyámnak kebelén,

Ott nyugalmat lelhetek És rajta megpihenhetek:

Leborulok. Rád találok Szomjúságtól elepedten,

'Mint egy fáradt, bits zarándok.

23