Unitárius énekeskönyv (Románia, 1951)

Énekek

37.

Bach Sebestyén után.

Le-gyen ked-ves az ál - do - zat.

Mely-lyel szí-vünk most á! - do - zott.

E - lőt-ted, oh is-ten-ség, Kit i - mád a

min - den - ség ; Mi - tő-lünk is ál-dott légy,

Min - két ke - gyei - med - be végy.

38.

Dallama: 189. Mint a szép híves patakra.

Isten! a roppant egeknek Bölcs, erős alkotója,

A léteinek és letteknek Hatalmas fenntartója,

Te képzelheteilen nagy, Örök és végtelen vagy; Együtt mélység és magasság, Tiszta, fénylő világosság.

39.

Dallama: 58. Mit remegsz.

Isten! halld meg szivünknek hálás dobogását, Fogadd el hiv lelkűnknek buzgó áldozatját,

Melyet a nagy teremtéssel együtt emel hozzád örömlérzéssel.

is