Unitárius énekeskönyv (Románia, 1951)

Énekek

6. A keresztfa kérdezi,

Konokságod mér teszi

Sivárrá az éltedet,

Megtanulsz, ne félj, örülni, Próbáld csak meg letörülni Egyszer bár a könnyeket.

7. Kérdezd meg hát szivedet, Teritettek-é neked

Itt ez emlékünnepen,

S hogyha szived igent dobbant, Köszöntsd borral a betoppant Uj vendéget szívesen.

8. Szived ha megengedi,

Boldogan állj ide ki,

Testvér, s vedd a kenyeret, Amit kérsz, az Isten azt hoz, Csak ne szólj, csak ne fogadkozz, Hadd beszélni szivedet.

169.

Dallama: 126. Bús harangszó hirdeti.

1. Szived szól, hát higyj neki,

Lépj csak bátran ide ki,

Testvér, s fogd a pohárét '

S mondd, hogy légyen százszor áldott, Holt híredtől hogy megváltott

Ez a boldog pillanat.

2. Szíved szólt, hát higyj neki,

Lépj csak bátran ide ki,

Bánatétak vándora,

Sorsod akit brival vert meg,

Arcodon ha árkot ejtett

Könnyeidnek zápora.