Unitárius énekeskönyv (Románia, 1951)

Énekek

■2. Immár azért felserkenjünk, Mély álmunkból már

[felkeljünk,

Bűneinkből meneküljünk, Szent életre igyekezzünk. '3. Isten szavát meghallgassuk, Parancsait megt[fogadjuk,

Áhitatos hittel valljuk, Segítségre őtet hivjuk.

•4. Őrizkedjünk a vétektől, Mindenféle tévelygéstől, Emberi sok szerzésektől, Mert elvonnak

[Istenünktől.

<XVI sz.) (Régi Ék. 44.)

3. Nagycsütörtökre.

125.

Dallama: 104. Vétkeim halomra.

1. Oh Isten, ki a törődött szív keservét jól látod

És a bánat miatt ömlött könnyeket megszámlálod, E gyásznapon tekints lé fájdalmas könnyeinkre, Melyek szivünkből felsírnak halálán te szent

[fiadnak.

2. Ott függ immár kiterjesztett kezekkel fölszegezve, A föld testéből eresztett vérrel van béfedezve, Elalélván végtére a kínok érzésére

Meghal, atyjához sóhajtva, fejét keresztjére hajtva.

•3. Elhal én bennem is a szív ezeket elgondolva És bánatba merült lelkem ejt szomorú gondokba, Miért kellett volt neked mindezeket szenvedned,

Ki csak igazságot-szóltál s a mi üdvünkért

[munkáltál.

4. Vajha azért megtanulnók szenvedésid becsülni,

Az üdvösség munkáiban amiként te, hevülni,

Mert igy nyugton várhatjuk veled találkozásunk Olt fenn a nagy s magas égben, hol te vagy már

[dicsőségben. (Átírta Sz. S.)