Unitárius énekeskönyv (Kolozsvár, 1927)

Előszó az első kiadáshoz

3. Ártatlan bár, bűntelen,

Másért fáradt szüntelen,

Nem menekszik meg azért. Vasszegekkel általverve Ott vergődik s pergve-pergve Hull, csurog a drága vér.

4. Jaj, ki annyit szenvedtél,

Nem panaszlasz, drága vér:

— „Atyám, bocsáss meg nekik, Nem tudják, mit cselekesznek,

Azt hiszik, hogy sírba tesznek,

Oh bocsásd meg vétkeik.“

5. Ember, téged szeretett,

Érted élt és szenvedett

Ez az áldott Szeretet.

Oh gondolj a keresztfára S a szeretet oltárára

Ontsd, ne sajnáld könnyedet.

6. Értünk elfolyt, elepedt Megváltó szent Szeretet,

Hogy felednénk tégedet?!

Add Uram, szent fiad által Nézzünk szembe száz halállal S szenteld meg e könnyeket.

(P. M.)

127.

Dallama : 96. Én Istenem.

1. Bús harangszó Messze hangzó Érc-korongja

2. Oh mert végső, Szívet vérző Nagy próbáját Éppen most vívja Isten fia Halál-harcát.

Szomorúságunk, Sötét gyászunk Kongja-bongja.