Unitárius énekeskönyv (Kolozsvár, 1927)

Előszó az első kiadáshoz

VI. Ünnepi énekek.

1. Új esztendőre.

121.

Dallama : 135. Feltámadunk.

1. Határtalan határokon kit sejt szívünk, agyunk, Határkövén a végtelen időnek halld szavunk.

2. Évmillió előtted egy arasznyi árva perc,

Elpattan, mint a buborék, ha csak reá lehelsz.

3. Évmillió előtted egy elrebbent pillanat:

Ki kérdi, hol az éjtszaka, ha már fönt jár a nap ?!

4. Hátán hurcolva aprait a vén idő szalad . ..

S tegnapról a holnapra csak egy foszlány sem marad.

5. Lefoszlik rólad mind, amit gyűjtél, kuporgatál,

Ha int a perc, ha ránk rivall a sunnyogó halál.

6. Uram, ha szólsz, megtorpan és orvul nem tör reánk, Időt adj, oh időt nekünk, végetlen jó Atyánk.

7. S hogy nyomtalan ne fusson el, állíts fel őröket: Nyomunkat itt őrizze szent áldó emlékezet.

(P. M.)

122.

Dallama : A Sionnak hegyén.

1. Esztendők és idők, Úristen, Előtted nincsenek, Határtalan zajgás között mind Egymásba ömlenek. Szemöldököd csak egyet viUan S az élet megterem, Szemöldököd csak egyet rebben S az élet elpihen.- 84 -