Unitárius énekeskönyv (Kolozsvár, 1927)

Előszó az első kiadáshoz

114.

Dallama : 288. Bizonytalan voltát.

1. Bocsásd meg, Úristen, Ifjúságomnak vétkét.

Sok hitetlenségét, Számtalan tévelygését,

Törüld el rútságát, Minden álnokságát, Könnyebbítsd lelkem súlyát.

2. Az én búsult lelkem Én nyavalyás testemben Tétova bújdosik, Mint madár nagy szélvészben, Tőled oly igen fél, Reád nézni nem mér,

Akar esni kétségben. 3

3. Akarna gyakorta Ismét hozzád megtérni,

De bűnei miatt, Nem mer elődbe menni,

Tőled elijedett, Tudván, hogy vétkezett,

Színed igen rettegi.- 79 —