Unitárius énekeskönyv (Kolozsvár, 1927)

Előszó az első kiadáshoz

106.

Iszlai Márton.

2. Szívemen félelem, Lelkemen a bánat,

Mint két folyam árja. Meglepett, rám támadt . . . En szerető Atyám, Légy irgalmas hozzám : Megtért gyermekednek Bűnét megbocsátván.

3. Szánd meg könnyhullásom, En nagy búsulásom; Jóságod, irgalmad Jeleit hogy lássam !

Végy fel kegyelmednek Karjaira engem, '

Nehogy a csüggedés Örvényébe essem! 4

4. Bűnömből kitérve, Hozzád térek, Atyám,

Szent parancsolatid Utaiban járván Kívüled más nincsen, Ki rajtam segítsen,

Minden bizodalmám Benned van, jó Isten l

(R. G.)- 72 —