Unitárius énekeskönyv (Kolozsvár, 1927)

Előszó az első kiadáshoz

2. Sötétbe’ jártam, tévelyegtem Gondatlanul, félig vakon,

Kétség se tört, csak önfeledten Éltem, eléltem sok napom,

Oh jaj, Uram, fölébredék,

Mért hogy rád ily későn lelék !

3. A mindenségben hol a tengely,

Hány sarkon, mért s hogyan forog S könny és kacaj között az ember Minek botorkál, tántorog,

Csak most tudom: szerelmedet Szívem csak most ismerte meg.

4. Titkát a mindenség kitárta Szerelmedben, szerelmedért.

Szivem szent arcod látja, látja S a könnyen át megért, megért,

Oh áldott légy, hogy könnyeket Adtál, megtartó Szeretet. 5

5. Oh áldott légy, hogy könnyeimben Fölcsillantál, megláttalak.

Oh százszor áldott légy, hogy itt benn Szívemben megtarthattalak.

Könny s fájdalom jöhet reám,

Nem fáj: megszenteléd, Atyám, (P. M.)- 35 -3*