Unitárius énekeskönyv (Kolozsvár, 1927)

Előszó az első kiadáshoz

c) Király végtiszteletére.

219.

Dallama : 104. Vétkeim halomra.

1. Határt rendelt az Úristen magasságnak, mélységnek. Végórát tett az életben minden földi felségnek. Sirba szállnak fejdelmek, ámbár földi istenek, Kik hallván az Ür szent szavát, leteszik testök

[sátorát.

2. Szól az Úr az embereknek: porok porba térjetek, Kik kezdetet élteteknek asszony által vettetek.

S a koronák eltűnnek, királyságok megszűnnek, De te megállsz, örök Isten, e sors nem hat hozzád

[ott fenn.

3. Elvégezte már pályáját imé dicső királyunk.

És letette koronáját, melyet viselt, mint urunk. Mint az égi fényes nap, melytől minden éltet kap, Áldást hintvén nagy útjára, siet esti szállására.

4. Isten vedd már szent kezedbe lelkét hazánk atyjának, Engedj a sir kebelébe’ békét áldott porának. Dicső emlékezete legyen hálás érzete

Minden haza-gyermekének, kit szárnyai fedezőnek.

(Sz. S.)

d) Konfirmációra.

220.

Régi magyar egyházi ének.

Hi-szem, val-lom: egy az Is - ten, Más és több nem volt és nin - csen,- 173 —