Unitárius énekeskönyv (Kolozsvár, 1927)

Előszó az első kiadáshoz

2. Kik minket ott bús rabigába zártak,

Víg éneket tőlünk hiába vártak.

Az elnyomót nem üdvözölte dal,

Nem hangozolt előtte diadal.

Foglyok valánk bár és nyögénk a láncon,

De ott csüggénk hilünkkel szent hazánkon.

3. Tapadjon is, ragadjon is le ajkunk,

Ha dalra kél. amíg a lánc csörg rajtunk,

Ha rab földről nem sir szívünk haza,

A szent Siont ne lássuk meg soha !

Nagy Istenünk, állj bosszút végre értünk,

Mert sújtva bár, mi csak benned remélünk.

4. Te Babilon leánya, azt meghiggyed,

Bizony mondom, por-hamuvá kell lenned.

Az Isten él és megfizet neked,

A sziklához paskolja gyermeked,

Pusztulni fogsz, de el nem vész a nemzet, Megáldja Isten, meg a honszerelmet.

(Szenei Molnár A. Átírta a Ref. Próbaék.)

209.

(CXXXVlll. ZSOLTÁR.) D. Bourgois. Világi dallamból.

Di - csér té - ged tel - jes szí - vem, Ma-gasz-ta - ló é - ne - kék - ben,

Én Is - te - nem, hir - de - tem ne-ved, di - cső - it - lek, U - ram, té - ge - det.

És a te szent egy-há-zad - ban- 163 —

u•