Unitárius énekeskönyv (Kolozsvár, 1927)

Előszó az első kiadáshoz

194.

1. Igaz Isten, ítéleteddel Ruházd fel a királyt, Igazsággal és kegyelemmel Fölkentedet megáldd 1 Hogy népedet vezesse híven, Igazságot tevén; Midőn ítél, reád ismerjen Ő benne a szegény.

2. Az igazság békét teremjen A halmon és hegyen; Benne a nép oltalmat leljen, Védőt a védtelen; Erőszakot hadd törjön össze Az ő erős keze, Hogy legyen áldott mindörökké A nagy király neve.

3. Csendes esők tarolt mezőre Nyomán fakadjanak, Szép záporok a termőföldre 0 vele szálljanak; Virágozzék ő idejében Minden hű és igaz,

És földi útján égi fényben Áradjon a vigasz.

4. Áldott legyen a jó királynak Közöttünk élete. Szállhasson érte föl szívünkből A hála éneke. Kiálthass fel szív: Zengedezhet Magasztaló imád, Atyánk, áraszd ki ránk kegyelmed És tartsd meg

[a királyt.

(Sz. Molnár Albert átírva.)

195.

(LXXII. ZSOLTÁR.) Dallama : A Sionnak hegyén.

(LXXV. ZSOLTÁR.) Goudimel Kolozs.

Di-csé-rünk té - ged, Is - ten ! Di-csé-ret légyen ne-ked; Mert a te di - cső ne - ved

— 149 -