Unitárius énekeskönyv (Kolozsvár, 1927)

Előszó az első kiadáshoz

2. Dicsérnek téged még a csecsszopók is. Szájukban hordják nagy nevedet ők is. Neved az ellenséget megejti,

A bosszúállót megszégyeníti.

3. Kezed művének nézvén nagy-jóvoltát, Felénk terített egeidnek boltját,

Csodálva kérdem, mi hát az ember.

Tőled, hogy ennyi dicsőséget nyer.

4. Oh felséges Ur, mi kegyes Istenünk,

Mily csodálatos a te neved nekünk.

Nagy dicsőséged felhat az égre,

Terjedten terjed mind egész földre.

(Szenczi M. A. átírva.)

181.

1. Med-dig fe - lej -tesz min-de - nes - tői,

2. Nézz rám, U-ram, hall-gass meg en - gém,

3. Jó - vol - tod-ban van bi - zo - dal-mam,

Med - dig fe - lej - tesz en - ge - met ?

Vi - Iá - go-sítsd meg sze - me - im,

Szí - vem te - ben - ned vi - ga - doz.

U - ram, ál - dott ar - cod su - ga - rát Ne hagyd le - huny-ni még ha - Iái - ra, U - ram, el - csüg-gedt gyer-me - ked - nek- 134 -Iszlai Márton.

(XIII. ZSOLTÁR.)