Unitárius énekeskönyv (Kolozsvár, 1927)

Előszó az első kiadáshoz

3. Csak te tudod, merre térünk, mire virradunk, Meddig tart e földi pálya, lesz-e hajnalunk,

Mi van a nagy fordulón túl, mi vár ott mi ránk, Átlépünk-e rajta, vagy a- semmiségbe ránt.

4. A vén idő váltó sarkán akármerre néz,

Szemünk csak a kiterjesztett végtelenbe vész. Egy lehellet, annyi sincs, az ember élete,

Mire számít mégis, hogy oly nagyra van vele ?

5. Uram, a te lehelleted, te tudod mit ér,

Te tudod, mit s minek dobol szívünkben a vér, Add. amig ver, verjen olyan istenigazán, Dobbanása verjen át a sir hideg falán.

Dobbanása verjen át a sir hideg falán, Szeretteink meghallják a síri éjtszakán.

(P. M.)- 120