Unitárius énekeskönyv (Kolozsvár, 1927)

Előszó az első kiadáshoz

2. Fáradalmink szép gyümölcsét Hálatelten szedve le, Hőn imádjuk azt, ki adta, Áldva légyen szent neve ! Mert ha voltunk néha jók is, Százszor annyit

[vétkezénk,

Mégis tőled büntetésnél Százszor több áldást

[nyerénk,

Atyánk, Istenünk 1

3, Telve csűrünk, telve kamránk, Ám szívünk is

[tele van 1

Bizalomra, hitre ébredt Hálás dobbanásiban.

Tél fagyára, sir ölére Bízva nézünk, jó Atyánk, Hisszük, itt lenn új tavasz vár, Od fenn öröklét mi ránk, Atyánk, Istenünk!

(Szentkirályi Á., átírta P. M.)

148.

Előző kiadás szövege kimaradt.

9. Adventi.

149.

Dallama : 195. Dicsérünk téged Isten.

1. Isten, aki népedet bűnben, gyászban nem hagyod, Rád tekintve várjuk a betlehemi csillagot. Feltűnése lesz nekünk új világunk, reggelünk.

2. Ez a fény ha felragyog napkelettől nyugatig, Hervadó mezők felett angyalének hallatik,

Szíveket vigasztaló, könnyeket szárítgató.

3. Vágyva vágyunk, nagy király, ünnepelni jöttödet, Könnyünk lesz a drága gyöngy, tömjénünk a

[szeretet.

És hideg jászol helyett szívünkben adunk helyet.

4. Isten, aki szót adál prófétáid ajkira.

Téged áldva néz szemünk Betlehem határira, Várva várjuk őt, aki jön minket megváltani.

(Szabolcska M.)- 107 —