Unitárius énekeskönyv (Kolozsvár, 1927)

Előszó az első kiadáshoz

2. Akinek volt lelke tűrni

S törvényt ott benn mégsem ülni,

Ki keresztet, vad korbácsot.

Mindent, mindent megbocsátott:

Annak a sír nem sírhalom,

Diadallal túllép azon,

Annak a sír nem árthatott:

Föltámadott, föltámadott!

3. Kinek áldott fenkölt lelke Könnyet mindig másért ejte,

Élni másért aki ráért,

Ki meghalt az igazáért:

Annak a sír nem sírhalom,

Diadallal túllép azon S amíg csak egy hű szív dobog,

Ott élni fog, dobogni fog.

(P. M.)

133.

Dallama : 196. Az Istenhez az én szómat

1. Diadalmi örömünnep Dobogtatja szíveinket,

Golgotánkra ime fel Az igazság napja kel.

Golgotára, bánkodásra Rabbilincsek ropogása Perget áldott riadót:

Krisztus ma föltámadott.

2. Uram, ünnepnapunk fénye Vájjon hoz-e hát már végre Bús egünkre virradást,

Sok sebünkre forradást?

Balsors, Uram, a mi sorsunk,

Bele tudod, hogy sodródtunk . . . Nekünk perg-e riadód:

Krisztus él, föltámadott?- 93 —