Halotti énekeskönyv az erdélyi unitárius egyházi közöns használatára (Kolozsvár, 1856)

84

S nem marad eleinkről:

Más helyében más nincs, Megbecsülhetlen kincs,

Nem veszszük szüléinktől.

8. Jaj! hogy kívánjuk hát Időnket vesztegetni? Legféltöbb kincsünket Önként sárba temetni; Haszontalanságban Bűnben, gonoszságban Napunkat töltögetni.

9. Lám a gonosztévök Éjtszaka sem alusznak,

Az útat megállják,

S mind addig nem nyűgosznat, Mig nem tőrbe rejtvén Mást, hálóba ejtvén,

A prédából osztoznak.

10. Éljünk mig időnk van,

Az alkalmatossággal,

Éljünk a délszinben Fénylő világossággal;

Majd elhalad a nap,