Halotti énekeskönyv az erdélyi unitárius egyházi közöns használatára (Kolozsvár, 1856)

— 78 —

Szent helyedre igyekezem Ez ínségnek földéről.

Mélység kiált mélységet,

Midőn én fejem felett A sok sebes viz megindul,

Mint egy erős hab megzúdul.

5. Sebessége árvizednek,

És a nagy zúgó habok,

Én rajtam öszveütköznek,

Mégis hozzád kiáltok !

Uram halld meg panaszom, Arczám könynyel áztatom, Segedelmedért esdeklek,

Néked erős önzőmnek.

6. Mondván: Isten én köszálam! Miért felejtesz igy el ?

Tenger habok vannak rajtam, Gyászban járok veszélylyel; Környülvelt s elborított

A mélység s rám szállított Nehéz terhet, melyet nem bir Testem, s megnyílt nékem a sir.

7. Én lelkem, mire csüggedsz el? Mit kesergesz ennyire ?