Halotti énekeskönyv az erdélyi unitárius egyházi közöns használatára (Kolozsvár, 1856)

— 56 —

12. Szivemben, bűnös, szorúlok, Vétkeim miatt pirúlok, Könyörülj! feléd símúlok.

13. Ki Magdolnát feloldoztad,

És a latrot kihallgattad,

Kegyed nékem is ajánltad.

14. Érdemem bár nincs a jóra,

De te méltass irgalomra,

Oh ne küldj örök kínokra.

15. Midőn ítélsz vég sorsomról, Juhaiddal állíts jobbról, Elválasztván a bakoktól.

16. Ha a ros/szat czáfolandod,

És örök kínnak adandód,

Végy, hová a jót hivandod.

17. Halld meg ajkam könyörgését, Tekintsd szivem törődését, Nyúgasztald meg éltem végét.

18. Az nap minden líönybe borúi, Melyben a test hamujából Ébredvén, elődbe járul.