Halotti énekeskönyv az erdélyi unitárius egyházi közöns használatára (Kolozsvár, 1856)

— 44 —

7. Amely időt másként Nekem szentelnétek,

Ha tovább élhetnék,

S velem tőltenélek,

Jobb lesz azt egészen Istennek szentelni,

Jobb annak isteni Buzgóságban telni.

8. Mikoron engemet Elszalasztottatok,

Sok ezer gondoktól Megszabadultatok,

Melyek sziveteket Érettem sebhetnék.

Ha még ti veletek E földön élhetnék.

9. Nem félhettek immár,

Hogy vagy mord szemmel néz E világ, vagy tündér Arczával megigéz :

Nincs már joga rajtam S megnem vesztegethet, Ragadó mérgével Mán túl nem illethet.