Halotti énekeskönyv az erdélyi unitárius egyházi közöns használatára (Kolozsvár, 1856)

— 31

Tengerre szálltának Utolsó czéljától:

Mért féljek az élet Elbúcsuzásától? Sajkámnak nyugalmas Révbe jutásától?

12. E rövid életet

Hány babok csapdossák! Ennek keritésit Hány árvizek mossák! Bágyadt szivünket hány Keservek fogdossák,

S lelkünket mint annyi Vérsebek mardossák!

13. A halál elveszi Rólunk mind ezeket, Meghatároz minden Fojtó keserveket,

S oly sorsba állítja Majdan a híveket,

Mely távol oszlatja Tölök a vészeket.

14. Ha senki nem retteg A csendes álcmtól,