Halotti énekeskönyv az erdélyi unitárius egyházi közöns használatára (Kolozsvár, 1856)

— 112

Állitnak bennünket,

Jaj min kezdjük s min végeztük Hibás reményünket!

8. Ha a tenger árjai közt Egy deszkán eveznénk,

A partra miként juthassunk, Azon igyekeznénk,

S nyügodni nem bátorkodnánk, Mig ki nem érkeznénk.

9. Most pedig majd olyan sorsunk, Mint az evezőké,

Büsult szelek s hullámok közt Majd elmeriilőké:

Ha akarnánk, c sorsunkat Nem érezhetnők-e?

10. Ha a lassú késedelem Tehet valahol kárt:

Az unalmas halogatás Itt leghamarább árt:

Sok ezer ember már ezzel Szerencsétlenül járt.

11. Nem ránk bizták meddig éljünk Ez árnyék világon,