Szabó Árpád (szerk.): Isten és ember szolgálatában. Erdő János emlékezete (Kolozsvár, 2007)
Czire Szabolcs: A történeti Jézus asztalközössége és az úrvacsora gyakorlata
géliumi részek aligha írhatók az ősegyház számára, amely újra a határőrző, exkluzív identitásőrzést választotta. Ki tudná az egyház szájából elképzelni a mondást, hogy „a vámszedők és a parázna nők megelőznek titeket az Isten országában” (Mt 21,31).60 A hagyományban az asztalközösséggel társuló örömhangulat gyakran vezetett a kívülállók részéről éles vádaskodáshoz, és kapcsolódott össze a tisztátalanság és bűnösség (törvénytelenség) képzetével61 . Fontos kiemelni, hogy miközben az újszövetségi iratok szerint hasonló vádakkal sosem illették az ősegyházat, azon belül következetesen megőrzésre került annak emléke, hogy Jézus asztalközösségei ellentmondásosak voltak környezete számára (pl. Mk 2,15—17; 2,18—22; 7,1-23 és párhuzamaik; Lk 15,1-2). Jézus mondásai is tükrözik ezt a megítélést (pl. Lk 14,16—24; 15,11-32; esetleg Mt 7,1-23). A kifogás mindig a Törvényre apellálva fogalmazódik meg: hogy bűnösök társaságában ül (Zsolt 1,1 vö. Mt 11,19, Lk 15,11—32); hogy a rituális tisztaságot nem veszi figyelembe emberekkel (Mt 11,19; Mt 22,9-10) és tárgyakkal (Mk 7,15; Lk 10,7-9) kapcsolatban.62 Jó arra is emlékezni, hogy a farizeusok részéről érkező támadások többségejézus asztalközösségéhez kapcsolódik.63 60 Az ókori prostituáltak marginalizált helyzetéről lásd: L. Schottroff- W. Stegemann: Jesus and the Hope of the Poor. New York 1986,15sk. 61 Például 5Móz/MTörv 21,20; Péld 23,20- 21 ; Mózes mennybemenetele 7: Lk 15,13. 30; Róm 13,13. 62 Vö.J. Becker: Jesus of Nazareth, 168, 281-286. 63 Az első századi farizeusokkal kapcsolatos kutatás igen megélénkült a 20. század második felétől, ennek ellenére (vagy épp ezért) a legalapvetőbb kérdések megválaszolása is nehézségbe ütközik. Az étel kapcsán felhozott vádakat J. Neusner történetinek tartja, a farizeusokat mindenekelőtt tisztasági csoportként tekinti, akik a Templom tisztasága meghosszabbításának tekintették saját asztalukat és ételüket (From Politics to Piety: The Emergence of Rahhinic Judaism, 1973). E. P. Sanders nem a farizeusok teljes szektájában, csak bizonyos alcsoportjain (pl. Haberim) belül látja valószínűnek e túlzott tisztasági irányultságot (Jesus and Judaism, 1985). Bizonytalan marad azonban a farizeusokon belüli tagolás kérdése, mint ahogy azok első század eleji galileai jelenléte is. A kérdés tehát nem az, hogy milyen volt Jézus asztalközössége, hanem hogy miért volt olyan (nyitott), és azt miként élhették meg a résztvevők? Mit tapasztaltak az asztal mellé ülők, aminek hatására azt mondhatták, hogy Jézus működésén keresztül Isten volt közöttük? E kérdéseink tehát teológiai kérdések, és a jelentésre összpontosítanak: Jézus önértelmezésére és a meghívást elfogadókéra. Ha Jézus környezetének asztalközösségei azért exkluzívak, mert tisztaság- vagy presztízs-irányultságúak, akkor Jézus asztalközösségei azért radikálisan nyitottak és befogadók, mert Isten országára irányultak. Vagy úgy is mondhatjuk, hogy másfajta tisztaságra (teljességre) és értékre irányultak a valóságot egészen átalakító Isten országa-tapasztalás miatt. Először az innen következő két negatív vonatkozást érintsük. Az első Jézus Törvényhez 72 c s z z i a r b e o l c s
