Szabó Árpád (szerk.): Isten és ember szolgálatában. Erdő János emlékezete (Kolozsvár, 2007)

Czire Szabolcs: A történeti Jézus asztalközössége és az úrvacsora gyakorlata

ták a hagyományos páska-vacsorát narratív keretként a megalkotandó utolsó vacsora elbeszéléséhez. Mások a qumráni közösség szent étkezéseivel kerestek párhuzamot, el­sőként K. G. Kuhn, majd F. F. Bruce, Vermes Géza és sokan mások. Álta­lában az a vélemény alakult ki, hogy a qumráni étkezések csak analógiaként veendők figyelembe, közvetlen függőségről nem beszélhetünk. Fontos analó­giát kínálnak viszont a naponkénti kultikus együttétkezéssel (IQS VI,2 —6), amelyen kenyeret és szőlőlevet áldott meg a pap, a messiási lakoma leírásával (IQSa II,11b —27) és az étkezések idején folytatható beszélgetések szabályo­zásával. A legfontosabb különbség azonban, hogy a qumráni étkezések szi­gorúan zártak, kizáró jellegűek voltak, ami az őskeresztény úrvacsorára egyre inkább jellemzővé vált, de a jézusi asztalközösségekkel teljesen ellentétes.12 12 Az asztalközösség hagyománytörténete és eszkatológiai beágyazottságához lásd: Peres Imre: Eszkatológiai asztalközösség. Pozitív vallástörténeti és valláspszichológiai elemek az eszkatológiá­­ban. In: Ostium in Caleo. Jubileumi kötet dr. Bolyki János teológiaprofesszor 75. születésnapjára. Budapest 2006.75—82. 13 H. Gese: Der Herkunft des Herrenmahls. Zur Biblischen Theologie. Altestamentliche Vorträge. Tübingen 1989 (1968). 107-127. 14 Az elmélet teológiai potenciálját jelzi, hogy J. Ratzinger bíboros, utalva Gesére, a katolikus eukharisztia lényegét a feltámadott Krisztusért bemutatott tódában, azaz hálaáldozatban határozza meg ( J. Ratzinger: Fiest and Faith. San Francisco 1986. 55,59.). 15 J. Neusner: From Politics to Piety: The Emergence of Rabbinic Judaism. Engelwood Cliffs 1973. Ahogy egyre felismertebbé vált a korai judaizmus pluralizmusa, úgy bővült az analógiák lehetőségének köre. Például H. Gese 13 a zsidó tóda hála­adó áldozati étkezéssel keres párhuzamot. Abból indul ki, hogy Jézus ajkán a 22. zsoltár szavaival halt meg és a teljes szenvedéstörténet a 22. zsoltár rit­musát követi. A 22. zsoltár az egyetlen, amelyben a panaszt váratlanul öröm­teli hálaének követi. A megszabadított így szól: „Esznek az alázatosak, és jól­laknak, dicsérik az Urat, akik őt keresik" (27. vers). A tragikus gyászt átélt tanítványok a közös (tóda) étkezésben ünnepük a szabadítást.14 J. Neusner a farizeusok étkezési szokásait hozza be az úrvacsora-kutatásba — amelyre még szintén visszatérünk.15 A 20. század második felétől, de főként utolsó harmadától egyre in­kább jelentkezett az igény arra, hogy Jézus asztalközösségi gyakorlatát a maga működésén belül, és működése egészének összefüggésében értse meg. Világossá vált, hogy az antik analógiák száma gyakorlatilag végtelen, részben ellentmondásos, és Jézus gyakorlata olyan lényeges pontokon mutat eltérést, amely szükségessé teszi annak működése egészén belüli funkcionális-teoló­giai megértését, amelynek alárendelve válhatnak értelmezhetővé az analógiák hasonlóság- és kontraszt-kategóriái. Ehhez a megértéshez a Jézus-kutatásba bekapcsolódó társadalomtudományok fontos szempontokat szolgáltattak. 58 c s z z i a r b e o I c $

Next

/
Oldalképek
Tartalom