Szabó Árpád (szerk.): Isten és ember szolgálatában. Erdő János emlékezete (Kolozsvár, 2007)
Kozma Zsolt: Az Ószövetség történelemszemlélete. Jelzések egyháztörténet-írásunk felé
45 A JHVH-központúságnak ez az „együgyűsége” annak tulajdonítható, hogy az író saját korának történelmében is megtapasztalta az Úr történelemformáló hatalmát. Ha egyházi múltunkban nem látjuk meg Isten vezérlő akaratát, ha az események fényeiben, elődeink cselekedeteiben nem fedezzük fel az ő állandó jelenlétét, egyházainkat formáló és megtartó tetteit, kérdésessé válik, hogy az, ahogyan gondolkozunk és írunk, nevezhető-e még hívő gondolkozásnak és egyáltalán egyháztörténelemnek. A következőkben éppen erről a hitről lesz szó. 3. Izráel megírt történelme a minősítést onnan nyerte, hogy az író ezt a történelmet tulajdonképpen JHVH-nak népével való történetként látta. De hogy mindenben és mindenütt az Urat lássa, ehhez hitre volt szükség mert csupán a hit fedezheti fel Istent, ez esetben őt, mint a történelem Urát. Izráel történelme hitben felfogott és megírt történelem. Ez a sajátosság minden profán és más vallásos történetírástól megkülönbözteti. Ez a hit minősítette a történést. Csak a hit lehetett az, amely ott is, ahol csak érzékszervekkel tapasztalható események mentek végbe, felfedezte, hogy ezek Istentől indultak ki. A hit előjel volt, amely a megfogalmazásig az eseményeket minősítette, egy olyan eseményképet rajzolt, amelynek körvonalait a hit húzta meg. A hit volt az, ami elhatárolta és megszabta, hogy az eseményekből mi nyerjen megfogalmazást, és mi nem. Egyfelől érdekszféráján kívül hagyott bizonyos eseményeket, másfelől olyanokat foglalt magába, amik mint történés nem tartoztak oda, illetve azokat, amelyek eredetileg is a körén belül estek, kiszínezte. Ezt az Izráel hite által csoportosított történelmet a teológiában üdvtörténetnek nevezzük.13 Izráel a hívő ember szemével látta múltját, és így tett erről bizonyságot. 13 Az üdvtörténet kifejezés dogmatikai műszó, melynek csak akkor van jogosultsága - de akkor van! -, ha ezen Istennek üdvösségre néző és vezérlő akaratát értjük, amint ez a történelemben mint isteni történés megjelenik. Másképpen félős, hogy a német Heil (üdv) szóval kapcsolatosan valami desztillátumra, légiesített eseménysorozatra gondolunk, amely a történetietlennel téveszthető össze, holott az Isten által létrehozott faktumok sorozata nagyon is valóságos, nem valahol a történeten kívüli történelem. Nem csupán egyetlen szentíró hitéről van szó, hanem mindazokéról, akiken keresztül a hagyomány a factumtól a descriptióig eljutott. Amikor Izráel erről a hitben megtapasztalt történelemről hit-bizonyságot tett, tulajdonképpen hitvallást alkotott. A hittapasztalatokat kezdetben a személyes bizonyságtétel spontaneitásával mondták el, majd megfogalmazást nyerve A t j i z ö e r r l á Ó t z $ s é é u z n s n ö e e k V l k ' ' f t m e e ‘ * g ' é z y é g c b m á l z é t l ö e r t t e é n e t
