Szabó Árpád (szerk.): Isten és ember szolgálatában. Erdő János emlékezete (Kolozsvár, 2007)
Kozma Zsolt: Az Ószövetség történelemszemlélete. Jelzések egyháztörténet-írásunk felé
Kozma Zsolt Az Ószövetség történelemszemlélete Jelzések egyháztörténet-írásunk felé Izráel bizonyságtevőinek őssajátossága, velük született adottsága a múlttal történő szembenézés, az események felderítése és alkalmazása a jelenre és a jövőre. Szenvedélyes és főleg létmeghatározó akarat ez, amely olyan kisebb-nagyobb történeti művek megírásához vezetett, amelyek az ószövetségi kánon mindhárom részében megjelennek. Bár a szemlélet másik három formája, a jogi, kultuszi és bölcsességi is jelen van egy-egy könyvben, vagy beszerkesztett perikópában, kis túlzással kimondható, hogy a TeNaKh történelemkönyv, mégpedig olyan, amely Isten és az ő népe közötti viszonyt írja le. Ez teszi az izráeli történelemszemléletet az ókori történetírás sajátos, egyedi szellemi termékévé. Az ókor kutatói arra a meglepő következtetésre jutottak, hogy sem az egyiptomiak, sem a babilóniaiak, sem az ugaritiak nem ismerték a mai értelemben vett történetírást - talán csak a hettitáknál volt egy, az izráelihez hasonló. Természetesen, minden ókori népnél találunk feljegyzéseket eseményekről, személyekről, de olyan művek nincsenek, amelyek ezt a „nyersanyagot” történelmi összefüggésben szemlélték volna. Olyan feliratokról van szó, amelyek királylistákat tartalmaznak, jobbára az uralkodó dicsérő, hősiesítő tetteivel. Az izráeli történetírás csak a görögökével párhuzamosítható. Hérodotosz, Thukididész és mások a történelmi események okát keresik, azt, hogy valami miért történt, az izráeli történetíró viszont a múlt eseményeit a mi célból szempontja alá teszi.1 A görögök szerint a múlt lehetőségei megismétlődhetnek a jövőben, így ez a szemlélet akár spirálisnak is tekinthető, az izráeli 1 Lásd például Michel, Diethelm: Geschichte und Überlieferunggeschichte im Alten Testament. In: Israels Glaube im Wandeln. Berlin 1971. 20-21.
