Szabó Árpád (szerk.): Isten és ember szolgálatában. Erdő János emlékezete (Kolozsvár, 2007)

Adorjáni Rudolf Károly: A pipei unitárius egyházközség keresztelési anyakönyvének elemzése

1960-as évek elején szorgalmazott kollektív gazdálkodás a falu zárt, hagyományos közösségét rombolta szét. A házasulandó ifjak és a fiatal házaspárok elhagyták a falut. A kevés, gyermeket vállalható házaspár magára maradt itthon, de azoknál is csökkent a korábbi statisztikákban kimutatott születési szám. A korszakváltás az időseknél és fiataloknál egyaránt életformaváltással járt. Az öreg házaspár magára, támasz nélkül maradt. A sajátját munkáló földművesből normára verejtékező mezőgazdasági dolgozó lett. Számára a munka már kevésbé volt öröm, mint inkább szánalmasan keserves robot. A fiatal emberek pedig családi háttér nélkül maradtak.

Pipe „II.

korszaka”: a hanyatlás

A keresztelési anyakönyv a

II.

korszakról siralmas adatokat közöl. Az első évtizedben még „visszamosolygott” a faluközösség aláhanyatló napja. 1961-1969-ben még volt 47 születés, de aztán évről évre fokozatosan kevesebb lett, míg az utolsó évtizedben 7-re csökkent.

A családok számában is változás történt: az A) csoportból kiöregedett 2 család; a B) -bői 3 család; a C) és D) családjai kicserélődtek, míg az E) csoport - a jövevényeké - teljesen kimaradt.

A családok száma az I. korszakban 108, a

II.

korszakban 40. Apadás: 68 család.

A pipei

családok

megoszlása a

II.

korszakban a következő:

A. Tősgyökeres családok

Bálint:

7

Gergely:

9

Orbán:

5

Rüsz:

4

Simó:

5

Összesen: 5 név

30 család

B. Más faluból származó, de több generáción át Pipén élő családok

Pázsint (Magyarzsákod)

5

Összesen: 1 név

5 család

C. Más faluból származó egy generációs családok

Hegedűs

1

Cloos

1

Demeter

1

Gábor

1

Összesen: 4 név

4 család

294