Szabó Árpád (szerk.): Isten és ember szolgálatában. Erdő János emlékezete (Kolozsvár, 2007)
Adorjáni Rudolf Károly: A pipei unitárius egyházközség keresztelési anyakönyvének elemzése
292 r o A R d u 0 d n o l y Az anyakönyv számokkal igazolja azt a nagy megrázkódtatást, ami a háború évtizedében érte a faluközösséget. A születések száma az előbbi évtizedbeli 12,1 évi átlagról 1941 és 1945 között 5-re csökkent. Ezt vélhetőleg a bécsi döntés okozta, amikor a falu Dél-Erdély határszélére került. A katona- és „koncentra-köteles” (munkaszolgálatra köteles) férfiak menekülésre kényszerültek. Volt, akit családja is követett. Mintegy 50 pipei húzódott Besztercére, a magyar állam életlehetőséget biztosított számukra. A háború után néhányan haza sem tértek, Besztercén maradtak vagy az anyaországba, Franciaországba, Ausztráliába vándoroltak ki. Az elmenekültek többsége viszont hazatért. Folytatta félbehagyott munkáját, törte az ugart, vetette a magot, nevelte gyermekeit, házasította fiát-leányát. Azanyakönyvaszületésekszámánakfellendülésérőlbeszél.Azévtized végére, 1946-1949-re a születések évi átlaga a háborús évek kétszeresére, 10-re emelkedett. A faluközösség fennmaradását - a háborús évek előtt és után is - természetesen a családok gyermekvállalása biztosította. Az I. korszak 37 évében a pipei anyaegyházközségben a születések száma 355 - 196 fiú és 159 leány — volt, az évi átlag 9,59 gyermek (Id. az l.a táblázatot). A születések családonkénti megoszlása a következő: Születések száma családonként Családok száma Összes születés 1 21 21 2 15 30 3 26 78 4 21 84 5 15 75 6 5 30 7 3 21 8 2 16 Összesen: 108 355 A gyülekezet lélekszámút Varga statisztikájából csak 1930-ra tudjuk megállapítani: 321 fő.7 1953-ra az akkori gyülekezeti naplómban bejegyzett lélekszám 344 volt. Az I. korszak pipei születési mérlege pozitívumot mutat. 7 Varga 1998: 544. Szásznádas anyakönyve az„I. korszakban” Pipe és Szásznádas egyazon közigazgatási egységbe tartoznak, mégis különböznek egymástól. A kis lélekszámú Pipe endogám jellegű, míg a nagy,
