Szabó Árpád (szerk.): Isten és ember szolgálatában. Erdő János emlékezete (Kolozsvár, 2007)

Gaal György: A két világháború közti erdélyi magyar iskolák identitás-védelme Gál Kelemen munkásságának tükrében

mánia első matematika doktora a Sorbonne-on, tudományának kitűnő képviselője. Anghelescuról, a sebészről nem olvashatunk, nem hallottunk ilyen elismerést. Haret fáradhatatlan erejű szervező tehetség. Anghelescu szintén. Haret elsőrendű államférfi, kinek nagysága Kogálniceanuéval és Brátianuéval mérhető. Anghelescuban az államférfiúi nagyságnak nyoma sincs. Haret széles látókörű, nagy koncepciójú ember, ki látja a jövő fejlődés lehetőségeit is. Anghelescu mániákusa szűklátókörű koncepcióinak. Haret olvasott pedagógus, aki a külföldi eszmeáramlatokból azt veszi át, ami az ország kulturális és szociális viszonyaihoz illő. Anghelescu Párizs fényétől elvakítva nem lát egyebet semmit. Haret pedagógus a szó nemes értelmében. Anghelescunál politikától mentes nevelőgondolatot keresve sem lehet találni. Haret lelke mélyéig demokrata, kinek fáj a lelke népe elmaradottságán. Anghelescu csak pártember, ki nem leikéből, hanem csak pártja tapsaiért és tapsain keresztül szereti a népet. Haret a »nép atyja«, magános úton járó, keveset beszélő. Anghelescu a népszerűség rajongója. Haret szerény, nevelő jellem, ki lehajol a néphez s kézen fogva vezeti. Anghelescut lelki alkata inkább predesztinálja katonai csapattestek vezetésére és fegyelmezésére. Mindketten jó románok, jó hazafiak. Háremek nem volt dolga kisebbségekkel. De ismerve szellemi képét, állítani merjük, hogy iskolapolitikáját nem vezette volna az a kizáró, türelmetlen, támadó és bosszúálló szellem a kisebbségekkel szemben, amely oka lesz, ha majd a román míveltség történelme Anghelescut nem fogja a nagy jelzővel kitüntetni.”

A Debrecenben megrendezett VI. Nemzetközi Hungarológiai Kongresszuson 2006. augusztus 23-án elhangzott előadás szerkesztett változata.

230