Szabó Árpád (szerk.): Isten és ember szolgálatában. Erdő János emlékezete (Kolozsvár, 2007)
Gaal György: A két világháború közti erdélyi magyar iskolák identitás-védelme Gál Kelemen munkásságának tükrében
mellett az osztálykatalógust, ahol a feleleteket és a hiányzásokat kellett feltüntetni. Gál megállapította: „A új tantervnek egy kárhozatos felületességet eredményező intézkedése az, hogy a tantárgyak heti óraszáma kevés, s ezzel vét a módszertannak egy örök igazságú elve ellen: non multa, séd múltúm ”10 . Ennek a tanévnek a végén, 1924 augusztusában rendeztek először román nyelvvizsgát a magyar tanárok részére. A 60 évnél fiatalabbaknak kötelező volt, aki másodszorra sem ment át, elvesztette működési engedélyét. 10 Értesítő 1923-24. 34. 11 Mikó Imre: I. m. 49-53. 12 Az állami elemi népoktatás törvényjavaslata. Ellenzék 1924. ápr. 4., ápr. 5., ápr. 6., ápr. 9., ápr. 10.; Az elemi iskolai törvényjavaslat. Magyar Kisebbség III. évf. (1924) 406-413.; A népiskolai törvényjavaslat a kisebbségek szempontjából. Uo. 542-549. Az Országos Magyar Párt és a magyar történelmi egyházak ismételten tiltakoztak a jogsértő tanügyi rendeletek ellen. 1923. május 22-én Marosvásárhelyen körülbelül ezer fős nagygyűlésen emelték fel szavukat Anghelescu iskolapolitikája ellen. Ősszel mindegyik egyház közgyűlésén tiltakozást fogalmaztak meg. November végén Nagy Károly református püspök, a következő év nyarán Ferencz József unitárius püspök kért kihallgatást Ferdinánd királytól, s ezen főleg iskoláik védelme érdekében ejtettek szót.11 1924-től az állami tantervhez képest csak annyi eltérés mutatkozott a magyar iskolákban, hogy a magyar nyelvet a románnal egyenlő óraszámban taníthatták, s heti 2 vallásórát tarthattak. Ettől az évtől kezdődött az Anghelescu-féle törvények parlamenti vitája, életbe léptetése. Az első az 1924. július 26-án kihirdetett elemi oktatási törvény volt. Ezt valósággal rejtegették a magyar képviselők és egyházfők elől, s az elhangzó tiltakozások ellenére megszavazták.12 Célja az volt, hogy egységesítsék az elemi oktatást az ország egész területén. így a törvény előírta a kötelező óvodáztatást 5—7 éves korban, utána 7 esztendőn át a 4 alsó és 3 felső osztályból álló népiskolába kellett járni. Az alsó osztályokban a lakosság anyanyelvén is lehetett tanítani, de a románnak is tantárgyként kellett szerepelnie. Az óvoda és a felső 3 osztály csak román tannyelvű, az utóbbiban az anyanyelv tantárgy lehet. A tanítók kötelező óraszáma 30 óra volt, legalább 30 tanulónak iskolát kellett felállítani. Az iskolát a község tartotta fenn, csak a tanító fizetését biztosította az állam. Tanítóképzőt csak az állam tarthatott fenn. A törvény intézkedett a tanítók besorolásáról, előléptetéséről is. Leginkább két pontja volt sérelmes: nem ejtett szót a felekezeti elemi oktatásról, és bevezette a „kultúrzóna fogalomkörét. Azok a román tanítók, akik nem a 14 (kisebbségektől sűrűn lakott) megyében születtek, de oda telepedtek legalább négy évre tanítani, 50%-os fizetésemelést, korpótlék-kedvezményt, gyorsabb előléptetést és 10 hektárnyi földet kaptak. E megyékből 10 magyarok lakta volt: Bihar, Szilágy, Szatmár, Máramaros, Udvarhely, Csík, 222
