Szabó Árpád (szerk.): Isten és ember szolgálatában. Erdő János emlékezete (Kolozsvár, 2007)
Rezi Elek: Az unitárius rendszeres teológia irodalma
sos élet. Ez sajátos jelleget kölcsönöz minden keresztény felekezet rendszeres teológiájának, de ez természetes és magától értetődő. Paul Tillich nézete szerint „a felekezeti hagyomány döntő jelentőségű forrás a rendszeres teológus számára, bármilyen ökumenikusán használja is azt.”2 A megállapítás számunkra is figyelemre méltó, de az unitarizmus szabadelvűsége nem kíván egy olyan dogmatikai „kézikönyvet” kötelező formában elfogadtatni még híveivel sem, amely a lelkiismereti és vallásszabadság értékeit korlátozná. Ezzel azonban nem állítjuk azt, hogy nincs szükség hittani munkákra, amelyek „bemérik” az előttünk álló utat, és amelyek megóvnak a tévelygéstől, de a fő szempont annak nem megjelenítési formáján áll, hanem betartásán és betartatásán. A tanfegyelem nyilván zavarja korunk emberét, és az ahhoz való viszonyulás jelentősen átértékelődött a szabadság jelszava alatt, de a tanbeli fegyelem sürgős újragondolása éppúgy feladataink közé tartozik, mint a liturgiái fegyelem betartása. Ezek nélkül nem beszélhetünk az egyház lelki egységéről. 2 Tillich, P.: lm. 48. 3 A korábbi rendszeres teológiai munkák nem vontak éles határt a hittan és az erkölcstan között, sőt egyik fő törekvésük az volt, hogy a két szakcsoportot együttesen tárgyalják, a maguk kölcsönhatásában. Ez az unitarizmus sajátos természetéből következett, amely a hitet nem akarta elválasztani a cselekedettől. (Mt 7,21; Jk 2,14-18) A hittan normativitása nem olyan föltétien, mint az erkölcstané. Az erkölcstan ugyanis jellegére nézve egyetemes, ami azt jelenti, hogy mindenkivel szemben ugyanazt az igényt támasztja, hogy ti. élete minél igazabb, helyesebb, egy szóval erkölcsösebb legyen. A hittanok normái ellenben részlegesek vagy föltételezettek, csak azok részére bírnak normatív erővel, akik azt elfogadják, hitükkel, értelmi meglátásukkal és lelkiismereti meggyőződésükkel összeegyeztethetőnek tartják. A hittan nem képezhet lezárt, statikus rendszert, ellenkezőleg: az emberi tudás és a vallásos tapasztalat, a hitbeli meggyőződés mélyülése és a valláserkölcsi értékkel való gyarapodás által fejlődhet, tisztább, világosabb és megnyugtatóbb rendszert alkothat. Egy hitelv vagy teológiai rendszer megfogalmazása természetesen nem lehet csupán egyéni vállalkozás, hanem az egyház egészének, közösségének az ügye. Ezt nevezzük a hittan demokratizmusának. De még a közösség által megfogalmazott hitelv sem képezhet kényszerítő hatást a személy vallásos életére. Az unitárius hittan tiszteletben tartja a személy vallási meggyőződését, és még a különbözőségben is egységet keres. Jellegzetes vonásai a vallási elfogulatlanság a másként gondolkodók, hívők és érzők iránti megértés és az új felé való nyitottság. Az unitárius rendszeres teológia irodalma3 tisztes múltra tekint viszsza. Munkálói koruk jeles teológusai voltak, mint például Dávid Ferenc, Karádi Pál, Enyedi György, Arkosi (Géléi) Benedek, Szentábrahámi L. Mihály, 152
