Szabó Árpád (szerk.): Isten és ember szolgálatában. Erdő János emlékezete (Kolozsvár, 2007)
Szász Ferenc: A feddhetetlenségtől a tökéletességig
Szász Ferenc A feddhetetlenségtől a tökéletességig „Legyetek ti azért tökéletesek, miként a ti mennyei Atyátok tökéletest (Mt 5,48) Erdő Jánosra emlékezve a 18-19. századi halotti orációk szellemisége kísért, magamban hasonló terjedelműre taksálom mondanivalómat, de hamar leintem magam: születendő írásom legfönnebb prédikációk sorozata, emlékező tisztelgésében huszadrangúnak sorolható szándék, műfajában talán esszé. A szószéki életes beszéd napjainkban amúgyis csak 15-20 pecnyi időtartamra tarthat igényt a hallgatói türelemből és odafigyelésből, hosszú egyházi beszédet pedig ki olvas egyáltalán? Az írás és emlékezés kényszere mégis meg- és elkerülhetetlen, hiszen a „legyetek ti azért tökéletesek, miként a ti mennyei Atyátok tökéletes” erkölcsi parancsa ma is úgy él, zeng bennem, mint tanítványi és lelkészi fogantatásom és formáltatásom jelszókon túlmutató jelmondata. Lemondok hát minden műfaji, liturgikális és stiláris kétségemről, s „in medias res” az olvasó szíves jóindulatába ajánlom magam és írásom. A „legyetek tökéletesek” parancsa a nagy jézusi parancsolat mellett (Mkl2,28-31) az utóbbi száz esztendőben egyházunk amolyan nem hivatalos, ám korántsem másodrendű hitvallása volt. A racionális unitarizmusban Varga Béla nyomdokain haladva ennek leghitelesebb és legéletesebb hirdetője és képviselője kétségtelenül Erdő János volt. Ha őt és ezt az egyházi korszakot teológiai felfogásában és mindennapi életgyakorlatában meg akarjuk érteni, vizsgáljuk meg először azt, mit tanít a tökéletességről, tökéletesről a Szentírás.