Szabó Árpád (szerk.): Isten és ember szolgálatában. Erdő János emlékezete (Kolozsvár, 2007)
Molnár B. Lehel: Erdő János egyházunk és népünk szolgálatában
Erdő János pályája további alakulásának egyes részleteit abból a hat és fél oldalas memorandumból tudjuk összeállítani, amelyet 1942. március 4-én Józan Miklós püspökhöz és dr. Géléi József főgondnokhoz címzett, továbbá abból a beadványából, amelyet ugyanazon esztendő április 8-án az Egyházi Képviselő Tanácshoz (a továbbiakban EKT) is eljuttatott. Egy kétségbeesett ember igazságszolgáltatást követelő leveléről van szó, akit Pap Sámuel unitárius gimnáziumi tanár már 1937 végén azzal rágalmazott meg, hogy szabadkőműves, valamint, hogy egyik lelkésztársát feljelentette a román hatóságoknál, és hadbíróság elé juttatta. Erdő tisztában volt azzal, hogy a magyar büntető törvénykönyv 1938. évi XVII. törvénycikkének 4. szakasza szerint két hónapig terjedhető elzárással büntethetik azt, aki titkos egyesületbe, titkos szervezetbe vagy titkos működést folytató politikai pártba belép, és ott tevékenykedik. Ezért felelősségének teljes tudatában tiltakozott a vádak ellen, és azt kérte az EKT-tól, hogy vizsgálja ki az esetet, valamint Pap Sámuel ellen a legrövidebb időn belül indítson fegyelmi eljárást. Az EKT Erdő János (akkor már) hitoktató lelkész panaszát átutalta a kollégium igazgatóságához azzal, hogy Pap Sámueltől kérjék be a bizonyítékokat. 1942. december 10-i dátummal Pap Sámuel még mindig időhaladékot kért a bizonyítékok beszerzésére. Tizenegy hónap elteltével Erdő János szomorúan állapította meg, hogy ügyében semmilyen lépés nem történt, és újból arra kérte az EKT-t, hogy záros határidőn belül intézkedjen, vagy ha Pap Sámuelnek további haladékot kell kapnia rágalmainak bizonyítására, akkor az egész ügyet részéről lezártnak, visszavontnak tekinti. Ügy tűnik, hogy a kérdés hivatalosan ezzel tényleg lezárult, mert semmilyen további dokumentum nem foglalkozik a problémával.15 Memorandumában Erdő János önigazolásképpen leírta, hol járt és milyen munkát végzett teológiai szakvizsgáját követően egészen 1942-ig. Ügy gondolom, nem érdektelen szó szerint idéznünk a beadvány néhány részletét, amelyből kirajzolódik a pályakezdő lelkész tevékenysége és ugyanakkor lelki gyötrődése, vívódása. 15 Az Erdő János beadványát és a hozzá kapcsolódó iratokat lásd EUEGyLt 168/1924 jelzet, 44. sorszám, 366, 569/1942 EKT iktatószámok. „Méltóságos Uraim! 1930-31 isk. évben iratkoztam be a Teológiára. Mint teljesen szegény sorsú diáknak a Teológia Igazgatósága tette lehetővé a 4 év elvégzését. Négy esztendős küzdésemnek és nyomorúságomnak a ma élők közül szemtanúi voltak: Dr. Varga Béla, Dr. Kiss Elek, Gálfi Lőrinc és Vári Albert teol. tanár urak, valamint teológus évtársaim. 1934-ben végeztem. Mint teológus a dékán és a szeniorok ellenőrzése alatt éltem. Nem tudom, hogyan lehet mégis azt állítani, hogy engem, egy nyomorgó, ismeretlen teológust a kolozsvári szabadkőműves páholy tagnak választott volna. Miért és hogyan? 12 M B 0 l L g á h r e
