Szabó Árpád (szerk.): Isten és ember szolgálatában. Erdő János emlékezete (Kolozsvár, 2007)
Gálfy Zoltán: Ras-Schamra titkaiból
Omri (886—875) egy törvénykönyvszerű parancssort tett közzé, amelyben a Baál-kultuszt támogatta. Akháb korában (875-854) a Föníciával való közvetlen kapcsolatok is elősegítették a Baál-kultuszt. Akháb feleségül vette Jezábelt, a szidoni királynak, Élbálnak a lányát. Jezábel Jahve-ellenes magatartását igazolja, hogy oltárt építtetett Baál tiszteletére (lKir 16,32). A Baál-kultusszal szemben létrejött az a prófétai mozgalom, amelynek élén Illés állt. Ennek a mozgalomnak az „eredményeként” éles szakadás jelentkezett a kultuszok között. Illés hívei elfogták Baál 450 prófétáját és a Kison patak mellett kivégezték őket (lKir 18,40). A próféták száma igazolja a Baál-kultusz elterjedtségét. Akháb korában már fél évszázaddal vagyunk Salamon uralkodása után. Itt is igazolódik az a megállapítás, hogy ezekben a kérdésekben rendkívül „konzervatív" az idők változása. Jóllehet Abdiás próféta figyelmeztette Akhábot a Baál-kultusz veszélyeire, ez nem győzte meg a királyt. Omri - még Akháb előtt - Jeruzsálem helyett Samáriában alapított új fővárost Izraelnek. Itt mindent elkövettek annak érdekében, hogy a júdeai Jeruzsálem fővárosi tekintélyét aláássák. Ennek érdekében száműzték innen a Lévi nemzetségből származókat, a lévitákat. A források szerint Omri a„borjúimádásnak" volt híve, ami a Baál-kultuszra enged következtetni. A kultusz fénykora Akháb idejére esik. Az északi részen, Izraelben levő, erősebb gyökerű Baálhatás annak tudható be, hogy ez közvetlenebb kapcsolatban állt a szíriai és föníciai területekkel. A Kr. e. 9. században a déli Júdeábán is megtaláljuk a nyomait a Baálkultusz elterjedésének. Ennek okai között a személyi kapcsolatokat is fel kell ismernünk. Az izraeli Akhábnak és Jezábelnek a lányát, Atáliát nőül vette Jórám júdeai király. Ötéves uralkodása alatt — 848 és 843 között - ő lett a Baál-kultusz terjesztésének egyik legjelentősebb aktivistája. Jórámnak és Atáliának a fia Aházia, Júdea új királya volt, aki csak két évig uralkodott ugyan Júdeábán, de a Báal-kultusznak szintén híve volt. A Salamon utáni korszakban és az Omri dinasztia idejében fellépő karizmatikus próféták - köztük Illés, Abdiás, Mikeás és Hóseás - határozottan felléptek a Báal-kultusz ellen. Összegezve azzal kapcsolatosan, miért lett a salamoni templom a rasschamrai Baál-templom mása, két döntő érvet lehet felhozni. Az egyik az, hogy a salamoni templom építői föníciai származásúak voltak. A másik érv pedig az, hogy ezen a területen a Baál-kultusz döntő befolyású volt. A következtetések során nem szabad figyelmen kívül hagyni az Él-kérdését. A letelepedett Izrael a Baál-kultuszt folyamatosan visszaszorította, és átvette az Éllel kapcsolatos hitet és nevet. Vallástörténetileg ez nevezhető ugyan egyfajta szinkretizmusnak, de a hit világában itt másról is szó van. 109
